Az Orfeum egy új gasztro-, és kultúrtörténeti sorozatot indít a magyar irodalom és a régi ételek kedvelőinek, amelynek keretén belül minden alkalommal más híres író, vagy költő lesz az esemény témája. Első alkalommal Saly Noémi irodalom- és várostörténész Krúdy Gyula kedvenc ételeiről, írásairól és viharos románcairól mesél nekünk. A háromfogásos vacsorát pedig Szindbád is szívesen fogyasztaná...
Krúdy Gyula műveit olvasva sokszor érezzük azt, hogy azonnal ennünk kell valamit.
Ha csak az Isten veletek, ti boldog Vendelinek című novellájából készült Huszárik Zoltán Szindbád-film híres éttermi jelenetére gondolunk, máris a gőzölgő húslevest, vagy a rezgő velőt látjuk magunk előtt.
Krúdy Gyula egyik őse olasz szakács volt, aki Beatrice királynővel együtt érkezett Magyarországra, hogy Mátyás király udvarában süssön-főzzön. Talán ezért érzett mindig csillapíthatatlan vágyat az író, hogy a sistergő serpenyőt, a gőzölgő fazekat mesélje, vagy hogy prózában lássuk a szalonnás-juhtúrós galuskát.
,,Magyarországon elfelejtettek enni az emberek” – vetette papírra Krúdy száz éve.
„Eltűnt a kövér fürj, a vadliba, a fogoly, sovány lett a nyúl, nagyon kevés pesti gyomorban kel élénk izgalom. Lemondtunk a gyomor örömeiről, a mindennapi életküzdelemben” – talán ezek a tapasztalatok is vezették pennáját, hogy olyat írjon, amit, ha elolvasnak, megkordul a gyomor; menten enni, mi több, főzni támad kedvünk. ...és teszi ezt oly módon, hogy hiába telt el száz év, hiába mondják, hogy írásai értékes kordokumentumok, amikor olvassuk, olyan, mintha jelen lennénk Pest vagy Buda valamely éttermében a XX. század elején, mintha csak ma történne minden.
